Átalakítás
Ma átalakítottuk a szobámat, szóval mutatok egy-két képet róla. A képek kattintásra nőnek!
Ötletek
Ezt találtam az IKEA honlapján. Nekem a gardróbos hálószoba és a fürdőszobás ötlet tetszik a legjobban.
Annyira jól néz ki!
Nem vagyok egy igazi lányos lány, de azért mindig is szerettem volna egy ilyet:
Kolisoknak pedig a következőket ajánlom:
- műanyag dobozok, mindenféle méretű (és színű)
- ruhavédő, szennyestartó, cipőtartó
- akármilyen felragasztható akasztó (A szekrény külső részére lehet ragasztani és máris van helye a vizes törülközőnek! Sikerrel alkalmazzuk!)
Franciául...
...tanulok.
Igen, ez az új heppem, átnézve a szókártyákat rájöttem, hogy egyáltalán nem volt hülyeség latint tanulni. Az öcsém szakácskönyve meg direkt jó lesz gyakorolni. Bár... egyelőre csak a főzés nem izgat. Annyira. A múltkor brushettát csináltam, ez olyan, mint a kétszersült, "magyarul" bék rolsz, csak ez olasz és házi gyártmány. Dicsérték itthon, szóval lehet, hogy nem vagyok annyira reménytelen. Üzenem a sorsnak, hogy leendő élettársam jó lenne, ha legalább annyira tudna főzni, mint én, mert úgy talán kiSÜL valami jó is a konyhából. :)
Van sok jó hír, úgy látszik minden rendeződik körülöttem így nyár végére. Kicsit sok volt az idegeskedés, a fél nyaram mindenféle vizsgálatokra ment el, ami csak lehetett balul ütött ki egészségügyi vizeken. De most már minden elcsitul, megkopaszodni se fogok, mélyre ástam magam a homeopátia rejtelmeibe, SZÓVAL: minden rendben.
A nyár végére még pihenek egyet Tokaj környékén. Csütörtökön végre találkozom Grófékkal, ma hívott fel, azt hiszem ez volt a második legjobb hír mostanában. Végre!
Ezen művészeti oldalnak vagyok immár képi és írásos alkotója is. :) Bírom a közösséget, nektek csak ajánlani tudom, hogy olvasgassatok. "Álnevem" most itt nem közölném, úgyis felismertek adatlap alapján, meg hát nem is magamat akarom reklámozni... Görbe Kör
Körülnézünk majd az IKEÁ-ban is, főleg műanyag dobozokat kell majd venni, de természetesen az írószer részleget is letámadom. Képes vagyok órákat eltölteni egy papírboltban. Ha választanom kellene kedvenc boltot, nem a New Yorker vagy a Kenvelo lenne az. Hanem a papírbolt. Egész gazdaságos vagyok, mert egy ceruzának is úgy tudok örülni, mint egy kocsinak (bár az nem tudom milyen, de majd egyszer).
Mindig sokat emlegetem, hogy grafomániás vagyok (egy kicsit), nagyon nem érdekel, hogy van otthon vagy száz jegyzetfüzetem és post-it-em, akkor is megveszem a százegyediket. Kábé MINDENRŐL listát írok, van 4 blogom, egy naplóm, egy álomnaplóm és kismillió határidőnaplóm, jegyzetem. Írni jó!
Ilyet találtam: http://spacefem.com/quizzes/hobby/ Aki nagyon unatkozik, annak megmondja milyen hobbit kéne elkezdenie. Nekem a program szerint memorizálnom kéne a pi-t... Nos... maradok a franciánál egyelőre.
Így a végére mindenkinek csak 'Ketivah vachatimah tovah' - igen, aktívan művelődöm.
Merci beaucoup.
| Take up a Serious Hobby |
||||||||||||||||||||
|
You're an intellectual and you know how you use your mind, so you'd rather not take breaks from it. You can always think out a situation and know what needs to be done. The only thing that frustrates you is not being valued. |
||||||||||||||||||||
|
Our Potentially Ridiculous Hobby Suggestion For You: |
||||||||||||||||||||
| Take up a hobby at Spacefem.com! | ||||||||||||||||||||
Your scores:
|
Retro
Még mindig tart itthon a konyha-nappali felújítás, kutakodunk a padláson...
Ezt találtuk:
Rögtön mellé is kell raknom az enyémet.
És még valami...
Morbid
FIGYELEM! MEGRÁZÓ KÉPSOROK KÖVETKEZNEK! 18 ÉVEN ALULIAKNAK NAGYKORÚ FELÜGYELETE MELLETT, EGYÉBKÉNT IS SAJÁT FELELŐSSÉGRE!
Kezdődött azzal, hogy a garázsban turkáltam, a pasztellkrétákat kerestem, amikor találtam egy plüsskutyát. Phoebe korábban kiidegelt, mert megpróbált segíteni a gazolásban. Ez alatt azt kell érteni, hogy segít a kezemnek erőt kifejteni. Vagyis megfogja a kezem (természetesen a fogaival) és húzni kezdi. Persze egy idő után azt hitte, játszunk, szóval bevadult. Amúgy tudja ő meddig lehet elmenni, megmondtam, hogy vigyázzon a leendő sebész kezeimre. Lényeg, hogy szerencsétlen eb ott nyüszögött a lábamnál, hogy ugyan már miért nem vele foglalkozom?!, körülbelül ilyen pofával:
Odaadtam neki a plüsskutyát, hadd játsszon. Örült is neki, rögtön elrohant vele, meg cipelte utánam amerre mentem. Akkor lett gyanús a dolog, amikor ezt láttam:
Közelebb mentem és megnéztem, mi történt a játékkal....
Én igazából azt hittem, majd pátyolgatni fogja szegényt, nyalogatni, együtt aludni vele... erre lefejezte!
Ellenőriztem, pupillák tágak, fénymerevek...
Bogi rögtön meg is gyászolta - hiába érzelmes egy dög, neki már voltak kölykei.
A gonosz dög azonban csak ördögien kacagott.
Szörnyű ez a kutya...
Aztán labdáztunk a fejével...
Nyereményjáték
http://www.urban-eve.hu/2011/08/15/jatek-sigma-palettat-nyerhetsz/
Itt tudtok jelentkezni, augusztus 20-a éjfélig! Háromféle paletta közül választhattok, nekem a lilák jönnek be.
Egyébként tudom ajánlani az Urban Eve más nyereményjátékait is, kreatív, szép, minőségi dolgokat szoktak sorsolni. Meg persze olvassátok a blogot! :)
http://www.facebook.com/UrbanEveBlog
A kreativitás beindult
Mondtam, hogy pörgök, szóval muszáj megmutatnom mit sikerült összehozni a délután...
Ezeket a fülbevalókat a nyaklánchoz csináltam, a maradék szalagból, amiből szerintem még veszek és megcsinálom a gyűrűt is.
A csatot csak helyrehoztam, már régóta megvan, a karkötő viszont mai termés. :)
Ezt egyszerűen nem hagyhattam ki. Ha rajtam lesz, olyan mintha oldalt is lenne szemem XD Végtelenül egyszerű, de szerintem aranyos.
A nyakláncot nem én csináltam, még nagyon régen Horvátországban kaptam. A két csiga pedig azért van ott, mert a szürkéből gyűrű, a fehérből fülbevaló lesz, a tengeri csillag párja. Azért csak lesz, mert még nem vettük meg ezt. (A finom fúrót kell nézni :))
Szóval remélem egyetértetek, hogy sok időm volt...
Pihengetős hét
Véget ért a gyakorlatom ugyebár... Amikor hétfőn visszatértem a Kisalföld lankáira, a legnagyobb vágyam volt csak aludni. /"Meghalni -- elszunnyadni -- és alunni!" - Jó meghalni nélkül, csak képletesen, de most hirtelen csak ez jutott eszembe. Tudom, hogy unalmas, hogy mindig Shakespeare-rel jövök :)/
Szóval aludni. Aludtam is, nem vagyok az a 'délután 1-kor felkelek, talán 2-kor már használható is vagyok' -fajta (nem úgy mint az öcsém, bár meg kell mondjam, amióta táncol-vezet-dolgozik, lassan én leszek a lustaság a 10 órai kelésemmel...), szóval akkor azért sikerült egyig aludni.
Azóta már megint pörgök, már voltam benn kórházban elköszönni (jeles(5) az értékelésem XD), a tesztem még mindig nem jött meg (mennyit ülnek rajta azok a fickók az ÁNTSZ-ben??) és még mindig ugyanazt a 'ruhácskát' hordom, amit 9 évesen.
NA, erről van szó, jobb oldalt. 9 éves koromból szerintem nem találok ilyet, de higgyétek el, akkor is megvolt. Persze, most már nem ruhának, hanem hosszított 'pólónak' hordom.
A reneszánszát valószínűleg azért éli ez a ruha, mert megszerettem a kéket. :)
Ruhákról jut eszembe, tegnap selejteztem-pakoltam és megtaláltam A SZÍNESGATYÁT, ami kábé ezer éve van a családunk birtokában, anyukámé volt. És még mindig jó rám, ami jó hír, mert hordani akarom.
Ja és annak köszönhetően, hogy ruhát kellett selejtezni, rájöttem, hogy fogytam. Jó, ezt már tudtam vizsgaidőszak után is, 5 kiló mínusz volt, de azt hittem, azt már régen visszahíztam. Nos nem így történt, szóval nyugodt szívvel fogyaszthatom a pizzát, amit rendeltünk. Fel van robbantva a konyha, nagy átalakítás folyik, szóval sütőnk sincs, meg semmi ilyesmi. Azt hiszem a mikró még működik. :D
Visszatérve a ruhákra, az öltözködésem nos... van egy saját stílusom. Élénken él bennem például az első olyan nap a gimiben, amikor a 'terhesfölső' volt rajtam. Az eredmény... leírhatatlan. Aztán az osztálytársak megszokták. Azt hiszem ez hozzá tartozik az imidzsemhez. Arról inkább szót sem ejtek, amikor khaki amerikai repülős osztag egyenruhában mentem suliba, megspékelve egy linkin parkos pólóval. Az számomra is felejthetetlen volt, ráadásul éppen akkor azt hiszem klubdélutánt tartottunk (ami megfelel egy tinipartinak, csak lájtosabban, mert az ofő is ott volt), még a hajam is zöld csíkokkal gazdagodott mellé.
Mostanában éppen a hajammal szoktam szórakozni, de ezt csak a rengeteg szabadidőmnek köszönhetem, amikor megállíthatatlanul youtube-os videókat nézek a frizurákról. Megdicsérik a fejem, gondolom nem (csak) szánalomból.
Beújjítottam egy 'bőr'dzsekit, úgyhogy most már nagyon menőnek tűnhetek kívülről. A múltkor napszemüvegben és griffendéles nyakkendőben Emma Watsonnak néztek. Végül is fotogén vagyok, ők meg biztos örülnek, hogy van egy fényképük 'emmawatson' hátáról.
Ezt ÉN csináltam. Igen, kék, mostanság tényleg nem meglepő. És igen, ennyi időm van. Most gombokat fogok ragasztgatni, úgyhogy mindenki drukkoljon, hogy az ujjam megússza a pillanatragasztós hadműveletet. Tudjátok, nem akarom a plafonon végezni, mint abban az elmés reklámban.
Ezt...
És ezt is én csináltam. Mondom én, hogy sok időm van.
Azonban tegnap végre sikerült valami hasznosat is tennem, összeszedtem vagy 100 darab ilyet:
A véleményem tömören csak ennyi: BLÖE.
Holdfény team - Sugar shop, a Harry Potter közepette...
Az egész hétvégét Hajninál töltöttem Budapesten.
Pénteken délután érkeztem meg, pizzát ettünk, beszélgettünk, teszteltük Hajni új laptopját - leginkább a szövegszerkesztőjét... :P Egyszóval nagyon jól elvoltunk, körülbelül 4 körül aludtam el azt hiszem.
Másnapra rendeltünk mozijegyeket, bár ezzel nem ment minden simán, de végül sikerült a jó napra helyet foglalni. :) Mozi előtt ellátogattunk egy jó kis helyre: a Holdfényteam főhadiszállására. Innen nekem már van egy-két dolgom Hajni jóvoltából. Van jó sok képregény, több, mint Győrben, úgyhogy lehet, hogy még látnak engem arrafelé...
Ezután moziba indultunk. Rájöttünk, hogy ketten nem vagyunk elegek a mozijegy kiváltására, lehet kellett volna még egy harmadik kezet is növesztenem és akkor sikerrel járunk. Végül egy "Fogd a jegyet és fuss!" kiáltással elhagytuk a helyszínt, a pénztáros röhögött és azt hiszem mi is. A Lurdy-ház nem éppen tériszony-barát helyszín, de annyira izgultunk, hogy szinte el is feledkeztünk az átlátszó, üvegezett kis hidacskákról Hajnival. Volt egy helyes talpig talárba öltözött, griffendéles kiegészítőkkel felszerelkezett kislány, pálcával a kezében; szegény annyira zavarban volt, hogy Hajnival megdicsértük a ruháját és előkaptuk a G. által készített pálcáinkat, amire a kislány anyukája nevetni kezdett, a kislány meg érdeklődve kezdte vizsgálgatni a fülemben himbálódzó retkeket. Bocsánat Rowling néni és Luna Lovegood, akarom mondani - irányringlókat.
A jegyszedőknek szeme sem rebbent a pálcaáradatot látva (el sem tudom képzelni mit állhattak ki a premieren...), megkaptuk a csinos 3D-s szemüvegeinket és beültünk. Nos... nem fogok spoilerezni. A lényeg, hogy mindketten a székekbe préselődtünk, amikor egy dementor lebegett el mellettünk és a sárkánytűz meg az orromat nyaldosta. Nem szégyellem, 20 éves vagyok majdnem, de azért bőszen kellett törölgetnem a szememet a szemüveg alatt. Ez volt a gyerekkor vége... Tudom nyálas, de emlékszem az összes Harry Potter könyv megjelenését megelőző izgatott várakozásra, a Hajnival való mozizások is nagy hagyománnyá váltak. A szobám falán ott maradnak a poszterek.
Másnap elmentünk a Sugar Shop-ba. Ezúton köszönöm Zs-nek, hogy mesélt a helyről, nagyon-nagyon jól szórakoztunk. A Jelly Belly-k előtt - avagy Mindenízű Drazsé - még fénykép is készült rólam, íme:
Nagyon jó volt ez a hétvége, remélem ezek után sem a szürke hétköznapokba csöppenek vissza. Holnap még nem megyek a kórházba, majd csak szerdán.
Hétvégi pihenés és pörgés
Pénteken vettek tőlem vért a vizsgálatokhoz, majd jövő hét elején lesz nagyjából eredmény. Nem lesz semmi. A szúrásnyom már alig látszik, ennek örömére nem sokkal mellette a hétvége folyamán megcsípett egy darázs.
Vinyén jártunk a hétvégén, letúráztuk a szokásos Vinye-Porvacsesznek utat oda-vissza, sokat pihentünk és sikerült elfelejtenem az előző hét sok izgalmát.
Most éppen az EKG mellkasi elvezetés pontos helyeit keresem, ez a házi feladatom jövő hétre. Megtaláltam anya gyógyszertan könyvét is, így nem kell a kórházban fejbe jegyzetelnem azokat a hatóanyagokat, amiket adunk. Azért próbálom bememorizálni, mert felettébb idegesítő, ha például tudom, hogy a Xanax idegnyugtató, de viziten nem Xanaxot, hanem Frontint, vagy a hatóanyagát, az alprazolam-ot mondják és mindjárt fogalmam sincs, miről van szó. Persze erről most már igen, mert elég gyakran adják ezt műtét előtt. Meg hát sajnos van olyan betegünk is, akinek állandóan kell... A Haloperidolt is ismerem, régebben olvastam egy versben!!! és érdekelt mi az. (Aki tudja a vers címét, nagyon megköszönném, ha megírná!)
Amiket ismerek még, azok az antikoagulánsok (vérrögképződés-gátlók), ebből leginkább Clexane-t, Zibort, Fraxiparint használják ott, ahol én vagyok. Van egy epilepszia gyógyszer, a Tegretol, ezt szokták adni nyugtatónak is úgy hallottam, rohamok kezelésére jó. Tramadol, Contramal, Tramalgic, ezek mind ugyan azok, műtét után ilyeneket szoktak adni fájdalomcsillapítónak.
Dalacint hallom még sokat, mint antibiotikumot.
Kissé túlzásokba estem, nézzétek el nekem, csak annyira örülök, hogy ennek nagy része két héttel ezelőtt még kínai volt, most meg már nem az. :)
Akit érdekel még: HES, TIVA, hasonló gyönyörűségek.
Ja és fotóztam is a tegnapi nap folyamán...
ijedtség
Hát az úgy kezdődött, hogy beadtam életem első önálló intramusculáris injekcióját. Rá pár órára viszont odáig jutottunk, hogy én is kaptam egyet.
Ugyanis a tű éles, a beteget meg egye meg a fene, hogy harmadik felszólítás után végre nyugton marad és a végén bemozdul. Most van egy jó nagy kötés a kezemen (egyetlen pici szúrt pötty miatt), holnap levehetem, meg kell nézni és reménykedünk, hogy nem pirosodik ki és nem dagad be. Holnap felvesznek még egy jegyzőkönyvet is, meg kaptam ugye tetanuszt.
Nem volt ilyen szempontból jó nap, megijedtem.
Csak nem lesz semmi.
A gyakorlatot egyébként továbbra is imádom, tegnap végignézhettem egy csípőprotézis műtétet!!! Elég gusztustalan, jó véres, kalapács, véső, fűrész és társai, de nagyon érdekes volt! Egy pillanatig nem voltam rosszul, szóval büszke vagyok :)
A nénik bácsik szeretnek, viccelődnek velem és ami szintén fontos: hagyják, hogy "gyakoroljak" rajtuk. Oké, hogy oktató kórház és aki ide jön, legyen tisztában azzal, hogy itt bizony medikusok és medikák is foglalkozhatnak velük, de azért általában mindig van egy kis ellenérzés a kezdőkkel kapcsolatban, senki se szereti igazán, hogy egy kezdőre bízzák az ő személyes dolgait. Szinte kivétel nélkül mindenki a legkedvesebben bánik velem a betegek közül. Tegnap életem első önálló katéterezését is elvégezhettem, sikeresen! :)
Már nagyjából gond nélkül kezelem az ápolási dokumentációt, a gyógyszerek nevei is kezdenek ismerősen csengeni. Kaptam házi feladatot is: az EKG mellkaselvezetési részén kell pontosan meghatározni, melyik bordaközökbe rakjuk az első-második-harmadik bucit, mert ezt szemre tudom csak (és ott mindenki más is). Illetve megkaptam az új fejlesztésű gyógyszerek betegtájékoztatóit is, mert így érdekesebb lesz élettant és gyógyszertant tanulni :)
Az elsők
Akik "olvasnak" facebookon, tudják itt mire gondolok. Hétfőn kezdtem meg nyári ápolástan gyakorlatomat a PAMOK épületében. Az értesítőmben úgy szerepelt, hogy traumatológiai, kézsebészeti vagy orthopaediai osztályra mehetek. Most végül is az Orthopaedián vagyok, egy kis traumával kiegészítve. Az első nap volt egy-két kérdés, mondván tanultam én latint, akkor mondjam meg mi a coxarthrosis és egyéb gyönyörűségek :) Nos, az ortopédiáról ugye tudni kell, hogy leginkább idősebb nénik-bácsik vannak jelen csípő- vagy térdprotézisre várva. A trauma részünkön van egy-két fiatalabb és ott durvább dolgok is előfordulnak. (Tegnap láttam egy nyílt lábszárcsonttörést, hát nem volt szép.) 12 órában dolgozom, minden második nap. Az eleje nagyon gyorsan elmegy úgy 10-ig (fürdetés, ágyazás, reggeli, gyógyszerek, betegfelvétel), utána is van dolog bőven, műtétesekért kell menni, újabb ágyazások, pakolászás, ebéd, ebédes gyógyszerek. Van egy holtpont nekem, úgy délután 2 óra körül, ilyenkor nem mindig van mit csinálni. De az esti hőmérőzés, vacsora, gyógyszerek ideje is hamar eljön és utána már csak haza kell ballagni (ami szerintem a napjaim legnehezebb része).
Mindenki nagyon kedves és segítőkész az osztályon, a betegek többsége is kedvel és engedi, hogy vért vegyek, ekg-t készítsek vagy katéterezzek. Volt olyan, aki beszólt, hogy nem úgy van az, hogy én itt rajtuk gyakorlok, aztán Ausztriában meg kapom a súlyos összegeket. Hát, őszintén, köpni-nyelni nem tudtam, de az ápoló, akivel voltam megvédett. Súlyos összegek? Mikor, talán 10 év múlva? Nem is húztam fel magam a dolgon, kevés, aki így áll hozzá az egészségügyi helyzethez, a többség inkább csak sajnálkozik, megértő és tisztában van azzal, hogy mik a lehetőségei egy kezdő orvosnak.
Én nagyon szeretnék Magyarországon dolgozni. De, ha úgy érzem, hogy nem tudom "túlélni" majd az éppen aktuális összegből (vagyis talán lakást venni, családot alapítani, miegymás), akkor igenis lépni kell. Nem tudom az emberek miből gondolják, hogy a rezidensek, orvosok szívesen hagyják itt a szülőföldjüket meg a családjukat.
Ma éjszakás! leszek :) Kíváncsian várom.
Kutyás napok
Hát az úgy volt, hogy leültünk bábelőadást nézni.
Feszült figyelemmel néztük, mi lesz a három kismalaccal...
A farkas volt a kedvencünk...
De a végére nagyon elfáradtunk.
Aztán Abdára tévedtünk, ahol találkoztunk egy régi ismerőssel.
Aztán csak játszottunk...
Játszottunk...
És játszottunk.
Így a végén mindenki nyugodtan pihenhette ki a nap fáradalmait.
Frau Lehrerin, ich melde Ihnen...
Tanárnőnek jelentem...
...végeztem az első évemmel!
lelki béke
Pénteken terepen voltunk G-vel és Á-val. Izgalmas volt, fárasztó, hosszú, csodás. :) Egy ilyen "látogatás" úgy fel tud dobni, hogy az összes stressz, ami vizsgaidőszakban rám rakódik, egy pillanat alatt elszáll.
Tegnap reggel háromnegyed 8-kor indultunk G-vel Palkonyára. Már odafelé is gyönyörű volt a táj, a faluban még szebb. Részt vettünk a Serby-Derby nevezetű ügyességi lovas versenyen, nagyon jól éreztem magam. Elmondhatom, hogy egyedülálló nap volt ez: az első verseny és először ültem csődörön is. Csak ismételgetni tudom ugyanazt, miszerint fantasztikusan éreztem magam, habár jól leégtem az 50 faktoros naptej ellenére.
http://www.apropatak.hu/drupal/ ezt kell figyelni :)
2 vizsga a szabadságig
Már csak két vizsgám maradt hátra, miután ma leszigorlatoztam biofizikából. Soha többet ilyen koncentráltan nem fogok fizikát tanulni, majd mindenhol lesz egy kicsi belőle, de az kibírható. Ahhoz képest, hogy gimiben sem volt a kedvenc tantárgyam, bár ezt ellensúlyozta a fizika tanárom személyisége (:)), egészen megszerettem a végére.
A szigorlatot egyébként ötössel zártam, de eléggé féltem tőle. Kezdődött ott, hogy nem sikerült sem a beugró tesztet, sem a gyakorlatos vizsgát kiváltani a félév alatti teljesítményemmel (egy héten írtunk kémiából, fizikából és anat/szövetből...). Megírtuk a beugrót, nem akartam elhinni, hogy a lehető legkönnyebb kérdéseket sikerült beletenni, pl.: "Miben különbözik a víz fajhője a többi anyagétól?" lehetséges válaszok: "Nagyobb" "Kisebb" "Semmiben" ; vagy hogy ki alkotta meg a mazsolás puding modellt. Ilyesmik. Lényeg, hogy nem kellett egy év biofizika tanulás ahhoz, hogy a gimnáziumi tananyagot visszaidézzem.
Aztán behívtak gyakorlatra, kihúztam a Szcintigráfiát, leültem szépen barátom, a szcintigráf mellé és írtam. Aztán ránéztem a gépre és naná hogy rosszul volt odarakva a detektor, de mivel ezen a "gyakorlatos" vizsgán nem igazán babrálunk a géppel, elég feltűnő lett volna, ha behódolok a nem létező kényszerességemnek és átrakom.
Egy gyakorlatos ötössel ismét a folyosón ültem és eléggé ideges voltam. Éppen azt magyaráztam valakinek, hogy az ultrahang milyen jó tétel, mert hogy a teljes gimnáziumi tananyagból arra emlékszem a legjobban, amikor a Doppler-effektust vettük és a tanár úgy szemléltette a jelenséget, hogy elmondta, ez történik, amikor egy mentőautó szirénázva közeledik: a hang magasabb lesz, aztán mikor elmegy mellettünk, hirtelen mélyül. Azóta, ha tűzoltó/mentő/rendőr autót hallok, a Doppler-effektus jut eszembe. Sosem gondoltam, hogy normális vagyok.
Szóval az ultrahangot ajnároztam, meg a lézert, mert azon röhögtünk, hogy a vizsgán csak kimondja az ember, hogy: L-A-S-E-R : Light Amplification by Stimulated Emission of Radiation és köszönjük elég is volt.
Na, sikerült ezt a két tételt húznom. A lézert és az ultrahangot. A vizsgáztató szellemesebbnél szellemesebb megjegyzésekkel bombázott; megkérdezte mi az a sztrikció, én meg rávágtam, hogy keltés (mármint ultrahang), erre halál komoly arccal kijelenti: aha, tehát amikor a csirke ül a tojáson az sztrikció!!! ... (Érdeklődőknek megjegyezném hogy a sztrikció NEM keltést jelent.)
Ötöst kaptam. Fizikából. Már csak két vizsgám van hátra, de azokat fél lábbal is kibírom (szó szerint, ugyanis megint magassarkú-szindróma lépett fel).
Boldog vagyok. Nagyon. És hihetetlenül fáradt. Nem baj, majd amikor minden nap egész júliusban hatkor vagy előbb kelek, hogy mehessek "dolgozni". (szakmai gyakorlat) De nem baj. Már azt is nagyon nagyon várom. Meg hogy végre kutyázzak a Roxival, táncikáljak, nézzem, ahogy az öcsém táncol azon a gálán, találkozzak a lányokkal...
MÁR LÁTOM A FÉNYT A VIZSGAIDŐSZAK HOSSZÚ ALAGÚTJÁNAK VÉGÉN!!!
És végezetül még valami. Engedek a kísértésnek. Holnap kiderül mi lesz belőle, mikortól és egyáltalán tudok-e járni az időigény miatt, de jó érzés volt kitalálni. Holnap megyek a Janus Egyetemi Színpad irodájába.
Tapasztalatok...
Remélhetőleg a vizsgaidőszak felén túl vagyok. (Azért csak remélhetőleg, mert a mairól még nincs eredmény.) Ezen időszak alatt rendkívül sok tapasztalatot gyűjtöttem...
Először is: Ha megkérdezik tőled, hogy miben különbözik egymástól a DNS és az RNS, ne a másodlagos szerkezetük formáira gondolj. Azt mondd, ami minden embernek (leginkább biológiát aktívan tanulóknak) leesik: azaz a DNS kettős láncú, az RNS meg nem.
Másodszor: Ne próbáld meg elmagyarázni a professzornak, hogy pánikolós vagy, főleg ne azzal a hasonlattal, hogy "ilyenkor olyan mintha lehúzták volna a rolót és sötét képernyő". És közben ne integess a kezeddel az arcod előtt.
Harmadszor: Ismétlő tetemnézésre (és mindenhova ahol kapcsolatba kerülhetsz formalinnal) MINDIG zárt cipőben és lehetőleg smink nélkül menj. Ha nem így teszel, magadra vess, ha lábad vörös foltokkal tarkított lesz, arcod alapján pedig elsőre felvennének az Anatómia 3 horrorfilm színészei közé.
Negyedszer: Ha írásbeli vizsga van, ne öltözz ki! Leginkább magassarkút ne vegyél fel. Ha mégsem fogadod meg a tanácsom, vigyél ragtapaszt.
A legfontosabbak ezek. Ma voltam jógázni A-val és A-val. Nagyon nagyon jó volt. Nem tudtam róla, hogy ilyenekre képes vagyok, de most már ezzel is tisztában vagyok végre. :) Megyek aludni, hogy holnap frissen és üdén kezdhessem el tanulni a biofizikát...
megszorítások
Kedves esetleges olvasóim!
Ezúton tudatom veletek, mérhetetlen fájdalommal, hogy mostantól egészen addig, amíg máshogy nem gondolom, eltűnök az internet közeléből. Ez persze nem teljesen igaz, mert aki nagyon ügyes a naponta 2 perc kiutalt facebook-ozásom alatt akár kapcsolatba is léphet velem. De inkább ne, mert le fogom rázni. Telefonon ugyan elérhető vagyok, de a kínos beszélgetéseknek elejét véve, ott se keressetek. A legtisztább az, ha e-mailt írtok, amire később tudok majd válaszolni.
Hogy mi minden az oka ezeknek a megszorításoknak? Nos, elsősorban vizsgaidőszak. Az energiáimat túlságosan leszívja a net. Másodsorban a súlyos függőségem, ami kialakult a facebook iránt. Nincs mit tenni. Ha már magamnak bevallottam, egyenes az út a gyógyulás felé.
Hajni, ezt a bamba képű egyedet (bal oldali) pedig neked küldöm, de csak azért, mert tudom, hogy olvasol.
Agyhalál
Nem tudom, milyen az agyhalál, de azt hiszem most közel állok hozzá. Szerdán biosz szigorlat, tanulok, mint a güzü és kezdek becsavarodni. Igen, megint beszélgetek az ebédemmel, stb...
Azért annak örülök, hogy hála a tömérdek Doktor House résznek, ezt itt:
sikerült diagnosztizálni. Legalábbis, ha hihetek a tömegek válaszainak, akkor alátámasztják az én diagnózisomat. Ami egyébként Wilson-kór. Bár nyilván be is vághatta valahova szerencsétlen a körmét, de elég valószínűtlennek tartom, hogy egy eset-honlapon ilyeneket közöljenek. Mindenesetre ha nem Wilson (amit egy hét múlva megtudok), akkor visszazuhanok a xenopus béka oocytája alá.
Tudom, rendkívül fontos volt mindezt megosztanom.
Holnap ápolástan vizsga, csak azt nem értem miért kell nekünk egy 0 kredites tantárgyból vizsgázni??? Mindegy, inkább nem kérdezek, hanem csinálom.
The voicebox
El sem tudom mondani, mennyit segített az, hogy csatlakoztam a kórushoz. Ez is az önkifejezésem egyik formája - az éneklés - és egyszer csak hipp-hopp ott termett előttem a válasz: The voicebox! - az egyetemünk kórusa.
Kedves, nyitott emberek, akik hozzám hasonlóan művészi hajlamokkal rendelkeznek. Két "művész" sokkal jobban megérti egymást (szavak nélkül is, a zene nyelvén), mint egy "művész" és egy "nemművész". De itt nem is csak két emberről van szó, hanem egy csoportról. Mivel az érdeklődési körünk egy ponton - a zenében - biztosan egyezik, adja magát, hogy megértjük és szeretjük egymást.
A Tavaszi Koncert méltó lezárása volt ennek a szemeszternek, már alig várom az új évet és az újabb próbákat!
Köszi BG-nek a beszervezést, KD-nek a támogatást és a többieknek a befogadást! :)
