2009. dec. 8. 13:47 - írta Becse

Az angol blogomban is erről a témáról írok...
A napokban kaptam egy e-mailt az egyik volt barátomtól és hadd ne mondjam, meglepett! 4 éve nem beszéltünk és részemről nem is éppen a legteljesebb békében és harmóniában váltunk el annak idején. De most más. Mindenki lassan felnő körülöttem (még én is!!! :) ), remélhetőleg még időben. Nem mondom, hogy könnyebb lesz, de jobb , mint ez az átmeneti időszak, mikor se a szüleid nem tudják eldönteni, hogy bánjanak veled, sőt te magadnak sincs fogalma arról, mit is kéne tenni néhány helyzetben. Még a törvény sem áll mellettem körülbelül egy hónapig, mert amíg el nem érem a 18-at még ezzel a számmal sem dobálózhatok. Persze nem mintha a szülinapommal megszűnnének a problémák, de legalább egy egészen iciripiciri részről lesz mire fogni...

Múlt héten hétvégén, barátnőmmel úgy döntöttünk megünnepeljük a sikeres érettséginket (mindkettőnknek 95% az angol) és elmegyünk moziba. Tulajdonképpen nem állt szándékomban 1000 Ft-t fizetni azért, hogy moziban nézzem meg a New Moont, de nem bántam meg, márcsak azért sem, mert az Évivel nagyon jól szórakoztunk. Összességében nem volt rossz a film, de ahol úgy éreztük: "Te jó ég! Ez komoly?? De gagyi..." ott legalább el lehetett viccelni a társaságban. Amúgy megepődtem milyen emberek jöttek el a filmre. A hátsó sorban egy komplett nyugdíjasklubb foglalt helyet, csak nénik, akik fel voltak szerelkezve popcornnal meg kólával és teljes átéléssel rajongva bámulták a képernyőt.
Aztán volt egy csomó hapsi, olyan tetkós-piercinges arcok, akikről életemben nem jutott volna eszembe, hogy beülnek a Twilightra. Ezek után, amikor egy anyuka a lányával és barátnőivel ült le a közelben és megérkeztek a barátnőm húgának 13-14 éves osztálytársai, Évivel már elég érdekesen éreztük magunkat.

Na őket képzeld el...
...

Ezen a filmen:

Szerencsére ilyenben nem volt részünk...

De jó volt minden.

Olvasmányaimmal úgy állok, hogy elolvastam a Breaking Dawnt és most átmenetileg magyarul olvasok, a 22-es csapdáját, mert valami szórakoztatás is kell!
Holnap évfolyamdolgozatot írunk irodalomból, ez olyan, mint az érettségi, olyan gyakorlás-féle. Továbbá lesz matekdoga is, meg egy fuvoladarabot kéne otthon megtanulnom. Hamarosan megint írok, és reményeim szerint beszámolok a tablófotózásról, ami megint egy hatalmas élmény volt... :)